Páratlan összefogás a fokozottan védett lápi póc (Umbra krameri) megmentéséért
A lápi póc (Umbra krameri) a Duna és a Dnyeszter vízrendszerének bennszülött, endemikus halfaja. Az IUCN Vörös Listáján sebezhető (vulnerable) fajként szerepel, Magyarországon pedig fokozottan védett.
A 19. századi folyószabályozási munkálatokat megelőzően a lápi póc rendkívül gyakori volt, akkoriban háziállatok takarmányozására, trágyázásra, illetve a szegényebb vidékeken emberi fogyasztásra is használták. Az élőhelyek drasztikus átalakulása a faj állományainak jelentős visszaeséséhez vezetett, és többnyire az egykori élőhelyek helyén kialakított mesterséges, másodlagos élőhelyekre, például öntözőcsatornákba szorultak vissza. A populációk csökkenése a 2000-es években tovább gyorsult az élőhelyek folyamatos eltűnése, a szélsőséges vízjárás, a kiszáradás, valamint az antropogén hatások – például szennyezések és rosszul kivitelezett mederkotrások –, valamint az inváziós fajok térnyerése következtében.
Különösen nagy fenyegetést jelent az inváziós fajok közül a hazánkban először 1997-ben kimutatott amurgéb (Perccottus glenii). Az amurgéb és a lápi póc ökológiai igényei nagyon hasonlóak, azonban az amurgéb versenyképesebb: szaporább, nagyobbra nő, falánkabb, és nemcsak táplálékért versenyez sikeresebben, hanem a lápi póc ivadékait is elfogyasztja. Azokon az élőhelyeken, ahol az amurgéb megjelenik, a lápi póc állománya rövid időn belül drasztikusan csökken, és legtöbbször teljesen kipusztul.
A faj elterjedése napjainkra jelentősen csökkent, a megmaradt élőhelyek pedig elszigetelődtek egymástól. Magyarországon jelenleg a Tisza mentén, a Kiskunságban, a Kis-Balaton környékén, a Hanságban, valamint a Dráva-Mura-régióban maradtak fent állományai. A tiszai populációk helyzetét a Debreceni Egyetem Hidrobiológiai Tanszéke 2019 óta kiemelten monitorozza. Eredményeik szerint 2010 és 2020 között az állományok 54%-a eltűnt, az elmúlt négy évben pedig ez az arány 74%-ra emelkedett. Mindezen tendenciák sajnos azt mutatják, hogy a faj lassan a kipusztulás szélére sodródik.
A munka során nemcsak a korábban ismert állományokat követik nyomon, hanem a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósággal (HNPI) és a Magyar Környezetgazdálkodási és Vidékfejlesztési Társasággal együttműködve potenciális élőhelyeket is vizsgálnak. Céljuk egyrészt új, eddig nem ismert állományok felfedezése, másrészt olyan területek azonosítása, amelyek alkalmasak lehetnek a faj betelepítésére. A betelepítési lehetőségek feltárásában a témában tapasztalt Tavirózsa Környezet- és Természetvédelmi Egyesület is aktívan részt vesz.
2024 tavaszán a Hortobágy folyó mátai szakaszát övező mocsaras területen a víz visszahúzódása után halak maradtak vissza egy iszapos foltban, köztük 47 lápi póc és számos amurgéb. A közvetlen életveszélyben lévő halakat Kiss Balázs, a Magyar Környezetgazdálkodási és Vidékfejlesztési Társaság elnöke mentette meg, és szállította a társaság birtokában lévő, eredetileg széles kárász tenyésztésére szánt kis méretű tóba Hortobágy-Szásztelekre.
Az Országos Természetvédelmi Hatóság és a HNPI gyorsan megadta a szükséges engedélyt és hozzájárulást a mentési akcióhoz. Ennek köszönhetően a Magyar Környezetgazdálkodási és Vidékfejlesztési Társaság megkapta a lápi póc tartására, szaporítására és telepítésére vonatkozó engedélyt. A tevékenységért felelős személynek Dr. Nyeste Krisztiánt, a Debreceni Egyetem adjunktusát jelölték ki, alapozva a civil szervezet és a DE Hidrobiológiai Tanszék között fennálló hosszú távú együttműködésre.
Mivel a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem, a Tavirózsa Környezet- és Természetvédelmi Egyesület, valamint a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság szakemberei már 2008 óta foglalkoznak a lápi póc mesterséges körülmények közötti szaporításával a Lápi Póc Fajvédelmi Mintaprogram keretében, megfelelő tudás és tapasztalat állt rendelkezésre ahhoz, hogy a kimentett példányokat ideális feltételek mellett szaporítsák a Hortobágy-Szásztelken lévő tóban.
A nyár és az ősz folyamán többször is monitorozták a halak helyzetét, és az eredmények mindvégig ígéretesek voltak: előzetes becsléseik szerint a tóban több száz ivadék született. A vizsgálatokban a HNPI is aktívan részt vett, többek között egy populációgenetikai elemzést indítottak a hortobágyi állomány genetikai sokféleségének és állapotának feltárása érdekében.
Ősz végére a fiatal példányok elérték azt a méretet, amelynél már nagy megmaradási arány mellett, biztonságban szabadon engedhetők voltak. Az engedélyben foglaltaknak megfelelően a szaporulat zömét – összesen 310 példányt – az eredeti megtalálási helyszín közelébe, a Hortobágy mátai szakaszán lévő kis mocsárba telepítették.
Ez a terület 2019-ben került helyi védettség alá, azóta természetvédelmi kezelését a Terepszemle Stúdió Környezetvédelmi és Természetvédelmi Egyesület végzi. Az egyesület munkatársai mindvégig készségesen és segítőkészen támogatták a tevékenységet, jelentős mértékben hozzájárulva a sikeres munkához.
A másodlagos telepítési helyszínek kijelölése hosszú éveken át tartó kutatómunkának az eredménye. A faj hosszú távú fennmaradásának kulcsa, hogy az élőhelyein ne legyenek jelen a fennmaradását veszélyeztető tényezők, mint a változó vízjárás, az inváziós fajok vagy a kiszáradás. Komplex hidrobiológiai vizsgálatok (vízkémia, táplálékszervezetek, halfauna) alapján a Felső-Tisza-vidéken, a Beregi-síkon két lápot találták alkalmasnak a betelepítésre. Ezek a védett Navat (Csaroda, Márokpapi) és a fokozottan védett Nyíres-tó (Beregdaróc), melyek mind a HNPI vagyonkezelésébe tartoznak.
E lápok különlegessége, hogy a korábbi kiszáradások miatt a közelmúltban már nem éltek bennük halak, így egyedülálló módon amurgébek sem. Emellett más felszíni vizektől elszigeteltek, így jövőbeni inváziós fajok bekerülésének esélye is minimális. Továbbá vízutánpótlásuk stabil és biztosított, mivel a HNPI által üzemeltetett fúrt kutak látják el őket vízzel. A hatóság és a HNPI hozzájárulásával, valamint engedélyével 2024 novemberében 176 példányt telepítettek a Navatba, míg 157 példányt a Nyíres-tóba.
Ezzel várhatóan két önfenntartó állomány jöhet újra létre az egykor mesés lápi póc állományokkal büszkélkedő Beregi-sík, illetve a Szernye-mocsár környékének szívében.
Jövőbeni terveik között kiemelt szerepet kap a telepített állományok és azok élőhelyeinek rendszeres monitorozása. Mivel a lápi póc ideális feltételek mellett egyéves korában ivaréretté válik, az ősszel kihelyezett példányok a következő tavasszal várhatóan szaporodni kezdenek. Reményeik szerint jövő őszre az új élettereken már két korosztályból álló, nagy egyedszámú populációkat lehet megfigyelni.
Terveik között szerepel továbbá új kis méretű tavak létrehozása, amelyek az ideinél is jelentősebb számú szaporulatot eredményezhetnek. Ezekből az egyedekből a korábbi élőhelyek állományainak erősítésére, illetve új, a faj számára megfelelő élőhelyek benépesítésére is lehetőség nyílik.
A lápi póc megmentéséért az alábbi intézmények és szervezetek dolgoztak össze, akik támogatása és hozzájárulása nélkül mindez nem jöhetett volna létre: Magyar Környezetgazdálkodási és Vidékfejlesztési Társaság; Debreceni Egyetemi TTK Hidrobiológiai Tanszék; Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság; Terepszemle Stúdió Környezetvédelmi és Természetvédelmi Egyesület; Országos Természetvédelmi Hatóság; Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem; Tavirózsa Környezet- és Természetvédelmi Egyesület; Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság; Balatoni Limnológiai Kutatóintézet; Vaskos Csabak Bt.; Nick Thorpe; valamint Metzker Krisztina.